Hincz Ágnes rajzai

Faa Balázs, 2002

• Az elsõ élményem a váratlanság volt.
• Egyszerre kiszámítottak és szabadok.
• ...mûvészetelméleti szempontból két, de leginkább egydimenziósak.

Nem illik, mégis személyes benyomással kezdem a rajzok bemutatását. Az elsõ élményem a váratlanság volt. Nem ezt vártam. Ez önmagában még nem volna említésre méltó, hanem a mérték. Hogy mennyire mást vártam. Azért említem ezt, mert azt hiszem, nem leszek egyedül ezzel az élménnyel.

Miután felépültem (kigyógyultam) a meglepetésbõl, alaposabban megnéztem a rajzokat. Igyekeztem rájönni, miben áll a hatásuk. Egyszerre kiszámítottak és szabadok. Úgy értem, az egyes rajzokon jól látszik, hogy az alkotójuk tervszerûen és szigorúan kigondolta õket, megalapozta, felépítette, és befejezte. Sem javítás, sem bizonytalanság, de a legkisebb javítás nyoma sem látszik rajtuk. A szabadságot pedig egymáshoz képest értem. Hogyan csinálhat (hogyan jut eszébe) valaki ennyire különbözõ rajzokat ezzel a kiszámított módszerrel?

Ráadásul ennyit. Az "újabb rajzok" munkanév alá mintegy száz nagyméretû rajz tartozik. A munkanév azért ragadt rájuk, mert az utóbbi két-másfél év alatt keletkeztek. Ez a hihetetlen mennyiség elvesz, vagy hozzáad a rajzokhoz? Nem volna-e jobb, kettesével-hármasával kiszivárogtatni õket, lassan, hogy a közönségnek ideje legyen megemészteni õket. Egyébként is, az egyes rajzokra fordított figyelem statisztikailag nem egészen két napi idõt sejtet rajzonként. Elmélyült alkotás? Annyit ki tudtam szedni Ágnesbõl, hogy egyszerre dolgozik több rajzon. De semmit sem hajlandó mondani, pedig én nem olyan kérdéseket tettem fel neki, mint egy riporter (pl. Megküzdesz egy-egy rajzzal?), sem olyanokat, mint egy mûvészettörténész (Alkotói attitûd-e nálad a rajzolás, vagy nosztalgia?). Nem mond semmit, és nekem úgy tûnik, hogy nem akar, és nem is tud.

Ezekrõl a rajzokról a szó szoros értelmében véve nincs mit mondani. Nincs semmi mögöttes tartalom, "csak" meg lehet õket nézni. Nincs mit kitalálni, nincs hová elmélyülni, mûvészetelméleti szempontból két, de leginkább egydimenziósak. Nem is beszélve a posztmodern idézõjelek teljes hiányáról.

Amit nem lehet elmondani, arról hallgatni kell. Ezeket a rajzok csak a szemnek szólnak. Mi lehetne jobb indok, hogy az ember megnézzen egy kiállítást?

Ha valamilyen oknál fogva nem tudta kinagyítani a képeket, nézze meg itt:
hincz33z.jpg | hincz38z.jpg | hincz55z.jpg | hincz81z.jpg | hincz60z.jpg | hincz30z.jpg | hincz19z.jpg