Kép szöveg nélkül

beszélgetés Hincz Ágnessel
Edna Rijek, Beeldende Kunsten, 2001

• nem [...] érdeklõdöm a rajzolás ontológiai vonatkozásai iránt
• A rajzokhoz nem jár kommentár.
• ...engem a rajzok formája érdekel elsõsorban.
• ...a mûvészetelmélet mindig csak narratív szerepet kap.
• Ezek csak képek, szöveg nélkül.

Hincz Ágnes rajzai sajátos színt képviselnek a rajzmûvészeten belül. Önálló, tudatos és befejezett mûvek, nem vázlatok valami egyéb mûhöz, vagy mûtárgyhoz. Megformálásuk kötetlen és nagyon gazdag, virtuóznak kellene nevezni, ha nem volna e szó kissé pejoratív. A rajzok a végletekig letisztított és absztrahált formákat ábrázolnak, amelyekben gyakran felismerhetõ a természeti jelleg. Az organikus struktúra gyakran elfedi a rajz kompozícióját, néha lecsupaszítva tûnik elõ. Hincz Ágnes mûvészete az állhatatosan ismételt változatosságé.

Rijek: Az elsõ kérdésem: miért pont rajz? A rajzolás alkotói attitûd, vagy nosztalgia? Ha vonzódsz a klasszikus mûfajokhoz, miért nem festesz?

Hincz: Ez több kérdés. Azért nem csinálok festményeket, mert nem érdekelnek a színek, se a fény. Nem is nosztalgiából rajzolok, hanem azért, mert ez egy egyszerû technika. Képeket hozok létre vele, de nem igazán érdeklõdöm a rajzolás ontológiai vonatkozásai iránt.

Rijek: A rajzaidon természeti formákat lehet felismerni, legalábbis organikus struktúrákat. Honnan származik ez a formavilág? Ahogy nézem a rajzaidat, mindegyik befejezett, megtervezett és hibátlan. De nagyon messze van attól, amit közönségesen rajznak szoktak nevezni. Honnan és hogyan vezetett az út idáig?

Hincz: Ez jó kérdés. Erre vagy egy hétig kellene válaszolni, vagy sehogy. Biztos, hogy hallani akarod?

Rijek: Azt hiszem, ez lényeges dolog. Ahogy a rajzok tömegét elnézem, vannak köztük triviálisan egyszerû szerkezetek. De vannak egészen komplex, minden szempontból érdekes kompozíciók. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de nehéz eldönteni, hogy a rajzaid mániákusan kimunkált gesztusok, vagy a lényegig letisztult ábrázolások. "Hogy így nem jön létre más, mint üres szépség és elegancia, a médiumhoz való viszonyuk egyik problémájára mutat rá." - ezt rólad írták, és azt hiszem, a rajzokhoz vezetõ út feltárása sokat segítene.

Hincz: Abban az írásban az alábbi mondat is szerepel: "Ez a kibog-tudat egy formája, amely olyan mértékben megüli az elmét, hogy a virtuális térbõl kilépve, manuális módon is annak ajándékait akarjuk legyártani." Szerinted nekem reagálnom kellene egy ekkora butaságra? Mint mûvészettörténész, alkalmazod az "üres szépség" kategóriát? A rajzokhoz nem jár kommentár. Minden verbális garnírung csak rontana rajtuk.

Rijek: Ezért nem adsz címeket?

Hincz: Ezen még nem gondolkoztam. Nem érdekel, hogy címük legyen. Visszatérve az üres szépségre, az írás szerzõje megfogalmazta a lényeget, noha errõl láthatólag fogalma sincs. Rajzokat csinálok, amit te megnézel. Ezen túl semmi sincs. Ez az üres szépség. Hogy mennyire elegáns a dolog, azt én nem tudom, de egy kis elegancia úgy kell ebben a tapló huszonegyedik században, mint egy falat kenyér.

Rijek: Azért ez nem ilyen egyszerû. Minden mûtárgyban vannak reflexiók a többi mûtárgyra. Minden mûvészeti tevékenységnek van elõzménye. Senki sem jön a semmibõl. A te rajzaid rejtélyesek. Nehéz õket elhelyezni az esztétikai térben. Ezért kértelek, hogy mondj valamit a kezdetekrõl.

Hincz: Most erre mit mondjak neked? Ha minden mûtárgyban vannak reflexiók, akkor az én rajzaimban is. Ha ott vannak, te is látod. Rengeteget rajzolok, és a rajzaimat idõnként kiállítótermekben a többiek elé teszem, hogy megnézzék. Ennek a mûvészeti tevékenységnek van elõzménye. Nagyon sokan tesznek így. De jól van, tudom, hogy mit szeretnél hallani. Az elsõ rajzaim firkák voltak. Kényszeres, ösztönös firkák, amilyeneket az ember hosszú, monoton elõadások alatt rajzol a noteszébe. Úgy látszik sok ilyenben volt részem, és egy idõ után a firkálás jobban érdekelt, mint az elõadás. Sose rajzoltam semmi mást, csak ezeket. Ha úgy tetszik, engem a rajzok formája érdekel elsõsorban. Furcsa ötletnek találom a szenet úgy mozgatni a papíron, hogy a végén az egy arc illúzióját keltse fel. Az idáig vezetõ útról nagyon röviden annyit lehet mondani, hogy elõször egyszerû rajzokat csináltam, késõbb bonyolultakat.

Rijek: Nem is érdekel a rajzok jelentése?

Hincz: Ha úgy érted, hogy a rajzot eszköznek tekintem-e arra, hogy a többiekkel közöljek valamit, amit kieszeltem, akkor nem. A képzõmûvészet nem képregény, vagy Vasárnapi Újságba való képrejtvény. Olyasmi van a rajzokon, amirõl nem lehet beszélni. De nem azért, mert annyira misztikus, vagy megfoghatatlan lenne, hanem azért, mert látni kell. Ha valakinek elmeséled, hogy mirõl szól Beethoven kilencedik szimfóniája, vagy Händel vízizenéje, de sohasem hallotta õket, lesz valami fogalma a zenérõl?

Rijek: Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy a rajzok öncélúak. Zárt univerzumot képeznek, ami átjárhatatlan az esztétikai gondolkodás számára.

Hincz: Ezt szépen mondtad, bár én fordítva gondolom. Az esztétikai gondolkodás képez zárt univerzumot, és ezért képtelen "átjárni" a mûvészet egy részébe. Abba, ami rajta kívül esik. Ne felejtsd el, hogy a mûvészet ott kezdõdik, hogy a ceruzádat hozzáérinted a papírhoz, és ehhez képest a mûvészetelmélet mindig csak narratív szerepet kap. Ha valamit nem tud leírni, akkor arra nem mondhatod, hogy az nincs, ha egyszer láttad. Ha meg nem láttad, akkor nincs tárgya a narrációnak. Te bizonytalan vagy abban, hogy a rajzaimat szuperfirkákként, vagy elmélyült filozófiai látképekként interpretáld, és ezért olyan lényegtelen dolgokat akarsz kiszedni belõlem, amelyek segítségedre lehetnek abban, hogy az egyik dobozba tedd, vagy a másikba. Milyen egyszerû lenne azt leírni, hogy a rajzok belsõ tájképek, vagy azt, hogy virtuóz kézimunkák, mert én azt mondtam, hogy a jelentésük komplex és titokzatos, vagy azt, hogy nem érdekel. Láttad õket, döntsd el magad.

Rijek: Nem sok játékteret hagytál nekem. Azért megvédem magam: a bizonytalanságom onnan ered, hogy egyik rajz "szuperfirka", a másik pedig szofisztikált absztrakt kompozíció. A folytonosságot leginkább egyfajta virtuóz technika (talán manír) tartja fent. Talán jobban kellene válogatnod? Vagy az egyes rajzok egy nagy egészet alkotnak, és egymást valamilyen idézõjelbe teszik? Másfél év alatt vagy száz rajzot csinálsz, ez hatalmas mennyiség. Idõben is lehetetlen, hogy sokat tölts el egy rajzzal. Azt hiszem, innen a bizonytalanságom.

Hincz: Nem mindegy az neked, hogy egy évet rajzoltam egy rajzot, vagy egy napot? Nem mindegy az, hogy hány van belõle? A mûtárgy esztétikai értékét is a ritkaság szabja meg? Szerintem a bizonytalanságod inkább abból táplálkozik, hogy nem rajzokat látsz, hanem kollekciót, életmûvet. A rajzaim nem sorozatok (habár ilyen is van), de azért erõsítik egymást. Persze nem mind a száz, egyszerre, de te se láttad mind a százat. Ha végiglapoznád õket, akkor se látnád, ennyi képet nem lehet megnézni egy év alatt se. Talán tíz-húsz rajz alapján alkottad meg a prekoncepciódat.

Rijek: Végig kellene néznem mindet?

Hincz: Ezek csak képek, szöveg nélkül.