Nincs semmi titok

interjú Hincz Ágnessel
Nõk Lapja, 1999

• A rajzoláshoz ész kell [...] hideg, számító elme
• Nincs semmi titok
• Aki "megküzd egy képpel", az nem tudja megcsinálni, amit akar.
• A mai magyar mûvészet olyan, mint egy tévé, amit senki se néz.
• Nem tudnék igazodni másokhoz, nem is akarok

Hincz Ágnes igazi "rejtõzködõ mûvész". Ritkán szerepel tárlatokon, nem jelenik meg kiállítás-megnyitókon, nem ír róla a sajtó. Virtuóz rajzoló, több rajza van, mint amennyi akár a Mûcsarnokban elférne. Rajzai kozmikusak, ugyanakkor líraiak.

r: Szabad az mondanom, hogy tipikus nõi rajzok?

Hincz: Nem tudom. Milyenek a tipikus férfi rajzok?

r: A rajzaid ösztönösek. Nem ábrázolnak konkrét tárgyakat vagy jeleneteket. Nekem úgy tûnik, hogy csapongva követed a kedvedet.

Hincz: Az jó, ha úgy tûnik. A valóságban a rajzok egyáltalán nem ösztönösek. Ösztönbõl sok mindent lehet csinálni, de a rajzoláshoz ész kell, ha érted, mire gondolok, hideg, számító elme. Van, aki vázlatrajzokat készít, mondjuk egy festményhez. A vázlat arra való, hogy tisztázd a gondolataidat, vagy egyszerûen csak eljátssz egy gondolattal. De az én rajzaim nem vázlatok, ki vannak találva, és fel kell õket építeni, mint egy hidat, vagy egy házat. Ugye nem laknál olyan házban, amit ösztönösen építettek?

r: A rajzaidon nincs nyoma javításnak. Az összes vonal magabiztosságról árulkodik. Mi a titka? Vázlatokat készítesz?

Hincz: Vázlatokat csak ritkán, inkább azért, hogy el ne felejtsek valamit. Nincs semmi titok. Tíz éve csinálom, nem érdekelnek se a színek, se a plasztika, csak a rajzolás. Sokáig kísérleteztem a rajzeszközökkel. A ceruza alig hagy nyomot, és nem tetszik az ezüstös csillogása, a szén durva, és nem követi a kéz mozgását elég érzékenyen. Végül kitaláltam egy rajzeszközt, ami bevált. Közben megtanultam rajzolni.

Ez nem festészet, ahol átfested, ha nem tetszik, meg lekaparod. A rajzoláshoz jobban kell a biztos kéz, mint az elmélet.

r: Megküzdesz egy-egy rajzzal? Vannak elrontott rajzaid?

Hincz: Vannak. Kidobom õket a szemétbe. Aki "megküzd egy képpel", az nem tudja megcsinálni, amit akar. Vagy csak úgy mondja. Azt is szokták mondani, hogy valakinek ihlete támad, meg, hogy tehetséges. Ilyen dolgok nincsenek. A filozófusok találták ki õket a tizenkilencedik században. Heine azt állította az egyik versérõl, hogy villámfénynél jegyezte le, mert a toronyszobában olyan erõs huzat volt a vihar miatt, hogy elfújta a gyertyát. Valami hagyatékból azután elõkerült egy kupac vázlat, ahol jól látszik, hogy hónapokon át csiszolgatta a mondott verset, ide-oda pöcögtetve egy névelõt, meg minden.

r: Miért vagy "rejtõzködõ"?

Hincz: Nem akarok nõmûvész lenni.

r: Attól félsz, hogy beskatulyáznak?

Hincz: Nem félek én, de nincs szükségem rá. A mai magyar mûvészet olyan, mint egy tévé, amit senki se néz.

r: Nem akarsz részt venni a mûvészeti életben?

Hincz: Azt érted mûvészeti életen, hogy írnak rólam a Balkonban, diszkózom a Trafóban, meg óriásplakát-versenyt nyerek? Talán. Olyan gyerekesnek tûnik ez az egész. Mintha ezek komoly dolgok lennének. Az a baj, hogy komolyan veszik, és nem is vicces. Én csak rajzolni szeretek. Egy mûvészettörténész rábeszélt, hogy csináljak website-ot, és egy barátom megcsinálta. Aki akarja, olvashatja és láthatja, hogy mit csinálok. A rajzoknak kellene "részt venni" valamiben, nem nekem. Én, köszönöm jól érzem magam a bõrömben.

r: Kik voltak a mestereid?

Hincz: Egyszer jelentkeztem a Képzõmûvészeti Fõiskolára, de azután a felvételire nem mentem el. A felvételi modell utáni rajzolás, én ettõl megijedtem. Ma is furcsa gondolatnak találom a szenet úgy húzkodni a papíron, hogy az egy emberi arc illúzióját keltse a végén. Sokat köszönhetek néhány tapasztaltabb képzõmûvésznek, akikkel nagyon tanulságos beszélgetéseket folytattunk, de a rajzaimat nem látták. Szerintem nem is tudják, hogy rajzolok.

r: Miért nem?

Hincz: Gondoltam, hogy megkérdezed. Ha mûvésztársaságba mész, nagyon kedvesek, ha érdeklõdsz irántuk, de egymást utálják.

r: Nem érzed úgy, hogy amatõrnek tartanak?

Hincz: Nem. Nem is vagyok az, ha ezen dilettánst értesz. Nem a képeimbõl élek, nem vagyok "professzionális" mûvész, ahogy azok sem, akiket valamire tartok. Én azt szeretem a rajzolásban, hogy egyedül lehet csinálni, nem úgy mint a színházat vagy a zenét. Nem tudnék igazodni másokhoz, nem is akarok, és a hivatásos mûvészek köre eléggé emlékeztet egy nagy énekkarra.

r: Adsz el rajzokat?

Hincz: Nem sokat. Amszterdamban van egy galéria, néha eladnak egyet-egyet.

r: Miért pont ott?

Hincz: Évekig voltam ott. De megegyeztünk, hogy a magánéletemrõl nem beszélünk.

r: Mik a terveid?

Hincz: Rajzolni akarok. Többet, mint eddig, és jobb rajzokat fogok csinálni.